Szárnyakat kaptam

Ma reggel, amikor épp a májusi meditációs gyakorlatokat végeztem, két Angyal jelent meg a hátamnál állva, egyik balról, másik jobbról, nem láttam őket, csak éreztem. Feltették a szárnyaimat, majd elmentek. Olyan természetesnek éreztem ezt az egészet, mintha épp kitöltött volna valaki egy csésze teát. A meditációnak már vége, és energetikailag érzem, hogy itt vannak a szárnyaim a hátamon.

Az éjjel a világ számos pontján látni lehetett a sarki fényt, ott is, ahol élek. Én aludtam, így nem láttam, de láttam a sok szürreális fotót, amit a környékbeliek készítettek.  Tudom, hogy ez fizika, de az is eszembe jutott, hogy valami csodálatos történt. A fények, a színek oly közel kerültek hozzánk, ott is ahol korábban ilyet nem lehetett látni.

Van egy magyar kifejezés, hogy szárnyakat kapott, szárnyra kapott. Ezt akkor szokták mondani, amikor az illető kibontja önmagát, lehetőségeit, elkezd kivirágozni, új utakat teremteni, megnyilvánítani kiteljesíteni önmagát. Minden projekt csak repül, és az illető csak repül az új kezdetek felé. Biztos vagyok benne, hogy ezeknek a régi mondásoknak, kifejezéseknek köze van a valós tapasztalatokhoz, a valódi angyali szárnyakhoz.