A Fény

A kettes modul gyakorlatait végezgettem ma délután, felismerések és megélések töltöttek el, amint nyílt a szívem.

Éreztem, ahogy minden, amit biztonságosnak hittem és amihez ragaszkodtam, minden földi fogódzóm eltűnik. A velejáró intenzív félelem átcsapott egy lebegő állapotba, ahol csak Föld van és Ég és Forrás. Nincs fogódzó, nincs keret és mégis van minden. Szempillantás alatt a vállaimról óriási súly esett le, az utóbbi napokban nagyon nyomott, befeszültek, görcsöltek a vállaim és ez most lekerült.

Kinyílt a szívem a világmindenség felé. Már nem kell a világ ilyen vagy olyan legyen. Fény áramlik a szívembe a Forrástól. Milyen csodálatos így élni.

Ebben a kapcsolódásban megérkezett a saját ragyogásom, amikor már nem másokon keresztül ragyogok. Megértettem, hogy az emberek azért szomorúak, elkeseredettek, mert nem szeretik saját magukat, Belső Gyermeküket. Megértettem, ha tudom ki vagyok és szeretem önmagam, a Belső Gyermekem, semmi és senki nem tud többet bántani, és senki nem kell már fényt adjon. A Belső Gyermekem csak én tudom szeretni, senki más nem tudja.