A piros rúzs és a belső utazásom története

Találkozásom Anfrinittel

Tavaly év elején történt. Adrienn egyik interjúját hallgattam Sellával, az interjú a végéhez közeledett, és amikor Adrienn köszönetet mondott az interjúért, könnyekben törtem ki. Nem tudtam, mi történt, egy rendkívüli és furcsa állapotba kerültem, éreztem ahogy minden változni kezd energetikailag bennem és körülöttem is. Ugyanakkor egy egyre erősödő érzés volt bennem, hogy hazaérkeztem és csodálatos öröm töltött el, hogy újra találkoztunk.

Jó pár napig tartott ez az állapot és tudtam, hogy semmi sem lesz már a régi. Minden korábbi tevékenységem elhalványult, csak lebegtem ebben az állapotban és fogalmam sem volt, mi következik. Az agyam folyamatosan gyártotta az elképzeléseket, de nem tudott kilépni a keretekből, mindent kontrollálni próbált. De az, ami ezután jött minden volt, csak nem szokványos és nem kontrollálható.

Becsöppentem egy új világba és egyre távolabb kerültem a megszokott életemtől. Amolyan Alice Csodaországban érzés volt nyuszik nélkül, minden furcsa és új, egyben ismerős és otthonos. Elkezdtem a belső munkát Anfrinittel, és minden nagyon megváltozott. Nagyon közel kerültem önmagamhoz, ahhoz, aki valójában vagyok, mélyen a szívemben.

Tavaly Katalin napján megérkezett a Valódi Énem. Egy új Lélek. Másnap meditációban jelent meg, hogy írni fogok ezekről a tapasztalatokról, még nem tudtam hogyan és milyen formában, ez sokkal később ért meg bennem, vagy talán sokkal később értettem meg.

Mindezt először angolul írtam le, talán mert könnyebb volt szavakba önteni egy idegen nyelven mindazt, ami emberi aggyal nehezen felfogható, nehezen elfogadható. Nemrég érkezett az üzenet, hogy magyarul is írjam le mindezt.